Ismerek olyan vállalkozót aki lassan 25 éve különböző cégeket vezet, volt időszak amikor az alkalmazottainak száma elérte a 30 főt. Ami az érdekessége a történetnek, hogy a cégek mindig a háza udvarán működtek, az iroda mindig össze volt folyva a lakással. A feleség és a gyerekek első kézből kapták mindig a céges problémákat. Az illető mindig úgy érezte, hogy kicsúszik az ellenőrzése alól a vállalkozás, ha egy külső telephelye lenne. Félt, hogy nem tudja nyomon követni az eseményeket, ezért sosem volt prioritásként kezelve egy külső munkapont.

Elgondolkodtatott ez a helyzet, nincs olyan vállalkozás és nincs olyan család, ahol ne lennének problémák. Ha a kettő egy helyen van, akkor akarva - akaratlanul még egy adag feszültséget viszünk át egyikből a másikba. Feszültségek között meg nehéz megfelelő döntéseket hozni ugyebár.

Vannak persze pozitív példák ilyen esetekre, de szerintem oda az első perctől leszögezett ,nagyon pontos szabályok szerint kell összhangba hozni a két dolgot, az pedig tapasztalatot és nagyon nagy önfegyelmet igényel.

Anyagi megfontolásból nyilván, hogy előnyös otthon kezdeni vállalkozni, nincsenek plusz kiadások, bérek stb. Véleményem szerint rövidtávú cél kellene legyen minden startup esetében, amely komolyan veszi a tevékenységét, hogy amint teheti külön helyiségbe költözik. Nem előnyös megszokni, hogy kilépünk a hálószobából és már félig a cégben mosunk fogat. 

Ha a céges morál oldalát nézzük semmilyen szinten nem előnyös, hogy minden kolléga félig bele van folyva a magánéletünkbe, ez egyébként nekik is meglehetősen kellemetlen.

Őrizzük meg a családunk és az otthonunk nyugalmát, ne a családi ebéd alatt kezdjük telefonon vitatni a céges problémákat. Voltaképpen a vállalkozás egy eszköz bizonyos célok eléréséhez, ezt nem árt észben tartani.

Cégvezetőként mi szabjuk meg ezeket a határokat, mi is fogjuk viselni a következményeket, ha elbaltázzuk. Gondolkodj el, hogy miért vállalkozol, mi az ami igazán fontos az életedben és ezek a határok szépen kirajzolódnak.